“Talán a taichi legnagyobb előnye, hogy nem korhoz kötött, bármelyik életszakaszban vagy élethelyzetben bele lehet kapcsolódni. Örömét lelheti benne a harcművészetek szerelmese is, de az is, akinek az egészségmegőrzés, a harmónia keresése az első. Nemcsak azoknak tudnám szívből ajánlani, akik nem kedvelik vagy nem bírják a nagy fizikai igénybevételt jelentő sportokat, hanem azoknak is, akik „kemény” sportéletüket szeretnék kiegészíteni egy másik, lassú, de kifinomult mozgásformával. Kezdő szinten nem kell hozzá semmi más, csak néhány négyzetméter szabad terület. A taichi kíméletesen átmozgatja az egész testet, minimális sérülésveszéllyel, anélkül hogy túlterhelné az ízületeket. Fejleszti a mozgáskoordinációt, a hajlékonyságot és az egyensúlyérzéket. A test mellett a léleknek is javára válik: a formák hossza gyakorlása megtanít odafigyelni az apró részletekre, segít elcsendesedni, türelemre és kitartásra nevel. A taichi gyakorlása során magunkban kifejlesztett vagy elmélyített tulajdonságok a mindennapi élet számos területén jól jöhetnek: kevesebb tányért ejtünk el a konyhában, jobban viseljük az egyhangú munkát, sőt – egy bizonyos szinten túl – a jól begyakorolt technikáknak egy esetleges éles küzdelemben is hasznát vehetjük.”

“Miért szeretek taichizni?

Általa megismerhetünk új embereket, akikkel közösen gyakorolhatunk, így nem vagyunk egyedül.”Ahhoz, hogy valaki tai chizzon nem kell semmi. Nincs helyhez kötve. Bárhol lehet csinálni: nyáron a parkban, télen 1 meleg teremben, vagy otthon a szobában.
“Több okból jó tai chizni. Az egyik, hogy formagyakorlatain keresztül megmozgatja az embert, így ha munka közben a sok üléstől elgémberedtek a tagjaink, akkor a gyakorlatok életet lehelnek beléjük. A másik, hogy segít kikapcsolni, ellazulni, így a felgyülemlet napi feszültség levezetésében is jó, és ez segít abban, hogy kicsit magunkra és a körülöttünk lévő dolgokra jobban tudjunk figyelni. Ezenkívül javítja a koncentrációt, koordinációt, egyensúlyérzéket.”

“Számomra minden egyes mozdulat az önkifejezés része, akárcsak a kimondott szavak, vagy a cselekedetek. Sok fajta sportot és táncot kipróbáltam már, azonban a Chen Tai Chi egészen az első edzésekig valami új volt számomra, amiről az égvilágon semmit se tudtam, csak azt, hogy jól néz ki, és hogy érdekel. Rövidesen azonban elkezdtem egyre többet tanulni róla, és egyre újabb és újabb mozdulatokat és technikákat elsajátítani. A végeredmény egy máig tartó erős vonzalom a stílus és egészében a kínai harcművészetek iránt, illetve az, hogy az új mozdulatoknak és a fergeteges társaságnak köszönhetően rengeteget tanulhattam önmagamról, valamint az ember és környezetének kapcsolatáról. Ezért ezúton is hálás vagyok…”